81 8th st stoughton ma

​
Case

WALLACE v. COMMONWEALTH (2023) FindLaw
Supreme Judicial Court of Massachusetts.
Nickoyan WALLACE v. COMMONWEALTH.
SJC-13401
Decided: May 25, 2023
The case was submitted on the papers filed, accompanied by a memorandum of law. Nickoyan Wallace, pro se.
Nickoyan Wallace 1 has been indicted for murder in the first degree for the shooting death of a person in Boston, and related offenses. In the Superior Court, he filed “by Special Appearance” a document entitled “Notice of Default and Opportunity to Cure re Affidavit -- ‘Writ of Quo Warranto’ re Proof of Claim/Jurisdiction.” In general, he claimed that the courts of the Commonwealth lack jurisdiction over him;2 in an affidavit filed in the case, Wallace declared that he is a “Free Sovereign and Private Great Seal Moor.” The Superior Court judge treated the filing as a motion to dismiss and denied it. Wallace then filed a petition in the county court, pursuant to G. L. c. 211, § 3, seeking review of the Superior Court judge's order.3 A single justice of this court denied the petition, and Wallace appeals. We affirm.
Wallace has filed a memorandum pursuant to S.J.C. Rule 2:21, as amended, 434 Mass. 1301 (2001),4 which applies where, as here, a “single justice denies relief from a challenged interlocutory ruling in the trial court.” S.J.C. Rule 2:21 (1). We therefore consider whether Wallace has demonstrated, as the rule requires, “why review of the trial court decision cannot adequately be obtained on appeal from any final adverse judgment in the trial court or by other available means.” S.J.C. Rule 2:21 (2). He failed to meet that burden.
We have said many times that “[t]he denial of a motion to dismiss in a criminal case is not appealable until after trial, and ․G. L. c. 211, § 3, may not be used to circumvent that rule.” Soucy v. Commonwealth, 470 Mass. 1025, 1025, 26 N.E.3d 194 (2015), quoting Jackson v. Commonwealth, 437 Mass. 1008, 1009, 770 N.E.2d 469 (2002). That principle is no less applicable where the claims asserted involve jurisdictional issues. Such questions are “routinely addressed on direct appeal after a final judgment.” Calzado v. Commonwealth, 479 Mass. 1033, 1034, 97 N.E.3d 683 (2018). See Salomon S.A. v. LaFond, 463 Mass. 1003, 1003, 971 N.E.2d 1277 (2012) (ordinary appellate process “not per se inadequate to vindicate a claim of lack of personal jurisdiction”); Gouin v. Commonwealth, 439 Mass. 1013, 1013, 792 N.E.2d 115 (2003), and cases cited (subject matter jurisdiction claims “routinely addressed ․ on direct appeal following conviction”). See also Fitzpatrick v. Commonwealth, 453 Mass. 1014, 1015, 904 N.E.2d 426 (2009). “[U]nless a single justice decides the matter on the merits or reserves and reports it to the full court, neither of which occurred here, a defendant cannot receive review under G. L. c. 211, § 3, from the denial of his motion to dismiss.”5 Calzado, supra, quoting Bateman v. Commonwealth, 449 Mass. 1024, 1024-1025, 868 N.E.2d 606 (2007).
Nothing in Wallace's petition under G. L. c. 211, § 3, required exercise of the court's extraordinary power of general superintendence, and the single justice was warranted in denying it.
Judgment affirmed.
FOOTNOTES
1. In his petition, Wallace identified himself as “ ‘Szyon Nkrumah, Al © All Rights Reserved,’ Indigenous, Free Sovereign and Private Great Seal Moor, in propria persona, sui juris (not pro se or colorable); Secured Party, Third Party IntervenoAdministrator for WALLACE, NICKOYAN ©.”
2. Wallace bases his claim on myriad treaties, laws, and constitutional provisions. He also claims a treaty right to “Consular assistance” in this matter. We do not consider the substantive merits of his claims at this interlocutory stage.
3. The Superior Court's docket reflects that Wallace also filed a notice of appeal.
4. The rule also requires that “[t]he appeal shall be presented ․ on the papers filed in the single justice session” and that the petitioner must file a record appendix. S.J.C. Rule 2:21 (2). Wallace failed to file a record appendix containing the record before the single justice. See Bishay v. Land Court Dep't of the Trial Court, 477 Mass. 1032, 1033 n.2, 81 N.E.3d 292 (2017) (“[t]his presents a further reason not to disturb the judgment”).
5. We have recognized a limited exception to this rule, where a “criminal defendant ․ raises a double jeopardy claim of substantial merit.” Neverson v. Commonwealth, 406 Mass. 174, 175, 546 N.E.2d 876 (1989). That exception does not apply to the jurisdictional claims asserted here. See Gouin, 439 Mass. at 1013, 792 N.E.2d 115 (subject matter jurisdiction claim not comparable to protection against double jeopardy); Meuse v. Commonwealth, 437 Mass. 1004, 1004-1005, 769 N.E.2d 271 (2002).

​
Article One

Moorish sovereign citizen from Dorchester demands state drop murder charges because state has no jurisdiction over him; state's highest court rules it does.
05/25/2023
The Supreme Judicial Court ruled today that Nickoyan Wallace has to stand trial on charges he shot a man to death on Park Street in Dorchester in 2021.
The state's highest court rejected a request by Wallace, 49, who know goes by the name of "Szyon Nkrumah, Al © All Rights Reserved," to dismiss the case because he is an "Indigenous, Free Sovereign and Private Great Seal Moor, in propria persona, sui juris (not pro se or colorable)" and so not bound by the laws of the Commonwealth.
The justices did not deal directly with the sovereignty issues Wallace raised in his "writ of quo warranto" (an ancient legal writ used to question the authority of rulers), because in Massachusetts, appeals of denials of motions to dismiss can normally only be filed after a verdict has been rendered in a criminal case, and Wallace has yet to come to trial on charges he gunned down Ivanildo Barros 590 Park St. on May 28, 2021. The court said it can only hear such pre-verdict motions in rare cases, such as in potential cases of double jeopardy, which is not at issue in Wallace's case.
Wallace's trial on murder and gun charges is currently scheduled for Jan. 23 in Suffolk Superior Court. At a hearing last week, Wallace, who is acting as his own attorney, but with a "stand by" lawyer appointed by the court, objected to "the entirety of the proceeding," court records show.
This will not be the first time that Wallace has faced a murder charge. In 2000, Wallace and one of his brothers were charged with murdering a third brother, allegedly over drugs, and based in part on testimony from a fourth brother.
Prosecutors decided to try both brothers together, but Wallace's brother fled. The SJC eventually ordered the dismissal of the murder charge against Wallace because he was deprived of his right to a speedy trial as police hunted the brother - who was convicted in 2017 on second-degree murder charges.
Both brothers were charged in federal court for robbing a Providence gun store at gunpoint several months after their brother's murder. Wallace was convicted and served a ten-year sentence in federal prison. Source: Rules Don't Apply to Me

​
Article Two

Dorchester man convicted of murdering his brother in a dispute over drugs in 2000
04/12/2017
A Suffolk Superior Court jury yesterday convicted Timi Wallace, 44, of second-degree murder for the drug-related shooting death of his brother, Tasfa Wallace, on Levant Street on March 26, 2000, the Suffolk County District Attorney's office reports.
Wallace will be sentenced today to life in prison with the possibility of parole after 15 years. He is already serving a 25-year federal prison sentence for robbing a Rhode Island gun store with a third brother, Nickoyan.
Assistant District Attorney Ursula Knight and Philip Cheng presented evidence and testimony over the course of four days proving Wallace’s participation in Tasfa Wallace’s homicide. He was observed directly outside Tasfa Wallace’s apartment, moments before the victim was shot multiple times through the apartment’s front door in what prosecutors argued was the culmination of a drug-related dispute, and he was observed leaving the building immediately after the shooting. Among the witnesses at trial was the now-retired detective who was the lead investigator on the 17-year-old murder.
Nickoyan Wallace was also initially charged with the murder, but the charge was dismissed because prosecutors did not bring him to trial fast enough. Nickoyan was arrested in 2000, Tasfa in 2004.
Source: Killed Brother

The Holy Hieromartyr Archpriest Philosophus (Ornatsky) was born in the village of Erga in the province of Novgorod. His father was a priest. In 1885 Philosophus completed the theologial academy of St. Petersburg and married a woman named Helen. After being ordained a presbyter he worked pastorally in developing a huge philanthropic and missionary ministry.
He became spiritually associated with with Patriarch Tikhon and during World War I he stood by the soldiers and their families. His son Nicholas served in a higher office in the 9th Russian Battalion and his son Boris was appointed chief of the 23rd Artillery Brigade and fought heroically in the Austro-Hungarian front.
One of his brothers, Fr. John Ornatsky, married the niece of Saint John of Kronstadt and he served in St. Petersburg. Saint John of Kronstadt loved Fr. Philosophus very much and would visit him often in his home.
After the revolution of 1917, Fr. Philosophus continued with greater zeal to preach and liturgize, and would do so in dangerous places. Among the victims of the Bolsheviks was his son-in-law, Fr. Peter Skipetrov. Fr. Philosphus was an eye-witness of the martyrdom of his son-in-law.
All this violence was unable to bend this priest's heroic and martyric mindset. The editor of "Novoie Vremia", Souvorin, wrote to him: "Fr. Philosophus, you are our only hope. Everyone else around us is silent."
The Holy Hieromartyr and Archpriest Philosophus was arrested on 20 July 1918 together with his sons by the state security, and they were taken to the prisons of Kronstadt. They were executed by being shot to death, and in this way they gave the testimony of their faith in our Lord and God.
(from johnsanidopoulos.com)

The Holy Hieromartyr Archpriest Philosophus (Ornatsky) was born in the village of Erga in the province of Novgorod. His father was a priest. In 1885 Philosophus completed the theologial academy of St. Petersburg and married a woman named Helen. After being ordained a presbyter he worked pastorally in developing a huge philanthropic and missionary ministry.
He became spiritually associated with with Patriarch Tikhon and during World War I he stood by the soldiers and their families. His son Nicholas served in a higher office in the 9th Russian Battalion and his son Boris was appointed chief of the 23rd Artillery Brigade and fought heroically in the Austro-Hungarian front.
One of his brothers, Fr. John Ornatsky, married the niece of Saint John of Kronstadt and he served in St. Petersburg. Saint John of Kronstadt loved Fr. Philosophus very much and would visit him often in his home.
After the revolution of 1917, Fr. Philosophus continued with greater zeal to preach and liturgize, and would do so in dangerous places. Among the victims of the Bolsheviks was his son-in-law, Fr. Peter Skipetrov. Fr. Philosphus was an eye-witness of the martyrdom of his son-in-law.
All this violence was unable to bend this priest's heroic and martyric mindset. The editor of "Novoie Vremia", Souvorin, wrote to him: "Fr. Philosophus, you are our only hope. Everyone else around us is silent."
The Holy Hieromartyr and Archpriest Philosophus was arrested on 20 July 1918 together with his sons by the state security, and they were taken to the prisons of Kronstadt. They were executed by being shot to death, and in this way they gave the testimony of their faith in our Lord and God.
(from johnsanidopoulos.com)

Avagy kint sem fenékig tejfel a tömegközlekedés.
Ez év februárjában egy workshop miatt kint jártam a németországi Ulmban. Akkor Bécsből repültem ki Stuttgartba, majd onnét mentem tovább vonattal Ulmba. Ez a vonat egy kicsit – kb. 10 percet -késett, német kolléganőm csak legyintett, ez itt megszokott. Akkor még csak nevettem, hogy pedig mi a nyugati tömegközlekedéssel szoktunk példálózni, mikor a MÁV késik.
Múlt héten újabb workshopra kellett Ulmba mennem, ám ezúttal egy másik magyar kolléga is jött velem. Mivel ő Tatabányán lakik, és időben a repülős megoldás – a korábban kiérkezés, átszállás miatt – papíron megegyezik a vonatút hosszával, úgy döntöttünk, hogy vonattal megyünk, le is foglaltattuk őket az AMEX-szel. (Céges hitelkártyánk van, és ez a kártyához járó szolgáltatás.) Vasárnap reggel a céges taxi elvisz Tatabányára, ott felszállunk, Münchenben átszállunk, délután négyre ott leszünk Ulmban, frissen és üdén kezdünk hétfőn. Ez volt legalábbis a terv...
Tatabányáról viszonylag időben elindultunk, talán 1-2 perc késéssel, de utána tartottuk is a menetrendet jó sokáig, 2-3 percnyi késés volt csak maximum. Már elhagytuk Salzburgot, csak München volt vissza, mikor szóltak a hangosbemondón, hogy valami baleset történt, kiégett roncs van előttünk, stb., kerülnünk kell. Persze mivel mindenkit tereltek, torlódás volt a vágányon, így az eredetileg tervezett 14:32 helyett 16:00 körül értünk be a müncheni pályaudvarra. Ott gyorsan elmentünk az információhoz, érvényes-e a jegyünk, de nem, újat kell venni. (Persze jó sok kártérítést követelő utas állt sorban, 20 perc feletti késésnél már lehet ilyen igénnyel élni.) Nagyszerű. Az automata vacakolt, úgyhogy appban vettem meg a jegyem, utólag igazából kiderült, hogy feleslegesen. Természetesen helyjegy már ilyenkor nem kapható, de úgy voltunk vele, hogy azt a kicsit több, mint egy órát kibírjuk állva. 16:45-kor indult papíron a hamburgi járat, de hát ezen is valami átok ült, ahogy később a hangosbemondó említette, ma nincsenek a zöld hullámon. Már az indulásnál volt egy kis késés, majd München egyik elővárosi megállója (Pasing) után meg is álltunk. Valami vonat kisiklott, evakuálni kell az utasokat (szó szerint így mondták, mint valami katasztrófafilmben), várnunk kell, amíg változik a helyzet. Persze ez nem megy olyan könnyen, így végül elterelés lett a vége, úgy tudtunk Augsburg felé csak továbbmenni, ami olyan plusz 70 percet hozott. Közben szólt a néni hangosbemondón, hogy akik Párizsba mennének Frankfurtból, azok nem nyertek, a késés miatt ma már nem lesz vonatuk, szállodákban fogják őket elhelyezni DE Frankfurtban nincs már szabad szálloda, a környező városokban fognak valamit keresni. (Egy mellettünk szobrozó francia srác tőlem kérdezte, hogy tudok-e angolul, el tudom-e mondani, mit mondtak németül? Később találtak valakit, aki franciául is elmondta a fentieket, ill. akadt valami köztes kapcsolódás, ami nem Párizsig, de még ment.) Kallernéni jött és ment, a jegyekkel nem ért rá törődni, szedték össze a Párizsba utazókat. Na, Augsburg nagy nehezen pipa, már nincs sok vissza, mondták, hogy az étkezőkocsi lassan zár, mert ott is túlórában vannak már. Hát annyi baj legyen, mindjárt ott vagyunk, erre megint megállunk…. Elsőre nem tudták megmondani mi van, később jelezték, hogy embereket láttak sétálni a síneken, nem tudják meddig kell várni. A végén már kinyitották az ajtókat is, hogy lehessen levegőzni, majd rögtön utána szóltak, hogy állj, vissza mindenki, megyünk tovább. Na és így szálltunk le fél 8-kor Ulmban 4 óra helyett.
Német kollégák csak annyit mondtak a fentebbi szitura, hogy hát igen, ilyen a Deutsche Bahn és szurkoltak, hogy a pénteki hazaút simább legyen. Spoiler alert: Nem lett az.
Elméletben 8:01-kor indult volna Ulmból a vonatunk Münchenbe. 3/4 8 előtt már kint voltunk a pályaudvaron, erre mit látunk, a járat késni fog, az új indulási idő 8:16, mint később bemondták, az ok, hogy nem készítették fel időben a vonatot. Na ez most azért is volt ciki, mert kb. negyed óránk lett volna átszállni a már foglalt, Münchenből Budapestre tartó járatra. Jól kezdődik… No mindegy, átcaplattunk a kettes peronra, ahol közben befutott valami kisebb, talán elővárosi vonat, majd nem is akart tovább menni. Várunk, várunk, mindjárt 8:16, erre mondják, hogy elnézést, a vonat most kivételesen az egyes peronról fog indulni. Gyorsan visszacaplattunk, majd meg is érkezett a nevezett járat. A mi foglalt helyünk jól az elejében lett volna, a 11-es vagonban, de mivel egyből indult tovább, gyorsan felpattantunk a 6-osba és onnét mentünk előre. Ezzel a vonattal szerencsére nem volt gond, útközben mondták, hogy megpróbálnak a bécsinek szólni, várjon. Sajna végül azt közölték, hogy nem jött visszajelzés. Kb. fél 10-kor értünk Münchenbe, elsiettünk a másik peronra, ami persze jó messze volt, de a vonatnak már se híre, se hamva nem volt. Szuper… A következő vonat fél 12-re volt kiírva, jobb híján megvettük arra a jegyeket (persze helyjegy már sem volt két órával az indulás előtt) és vártunk. 11 óra után ismét odabaktattunk a peronra, majd olyan negyed 12 magasságában megszólal a hangosbemondó, hogy a budapesti járat egy órát késni fog, az ok: várni kell az ulmi vonatra. Hogy mi??? Itt kicsit morcosak lettünk, hogy bezzeg a miénket nem várta meg, ám később, a fél 1-kor megérkező (de persze késve induló) vonaton kiderült, hogy itt konkrétan a mozdonyrészre vártak. Persze a pünkösdi hétvége miatt zsúfoltság volt, elsőre hely se jutott, szóval lélekben készültem, hogy a 6 órás utat végig állva, esetleg a földön ülve töltöm. Kb. egy órányi út után szólt a kalauz, hogy előrébb, az egyik kocsiban van szabad hely, így odamentünk és végre kényelembe helyeztük magunkat. Innét simán zajlott az út egy jó darabig, mígnem St. Pölten körül (arra már nem is emlékszem, hogy előtte vagy utána) megálltunk, mondja a hangosbemondó, hogy előttünk tűzeset van, dolgoznak rajta, várható továbbindulás ismeretlen. XD Valamivel később ezt korrigálták 20 percre és valóban megindultunk. Bécsben aztán megjöttek a helyek jogos „bérlői”, szóval az út végét állva töltöttük, de sebaj, onnét már bármiféle megállás nélkül haladtunk tovább és végre elértük az országhatárt. Tatabánya felé közeledve persze már keresett a taxis, hogy mégis merre vagyok, de akkor már csak 10 perc volt vissza a megérkezésig. Végül az eredetileg tervezett fél 4 (a második vonat esetén fél 6) helyett 7 órára értünk be. Onnét még várt rám plusz ~1 órányi taxiút haza, így lényegében 12 órán keresztül úton voltam. Slusszpoén: a Deutsche Bahn oldala alapján a vonat, amit lekéstünk, aznap végig pontosan közlekedett...

​
My team

Dernièrement, j'suis aller me promener sur le canal de Soulanges et j'ai eu l'opportunité d'explorer ce coin en vélo...
Depuis, j'ai un oeil sur l'Île-Perrot. Malgré sa proximité à la métropole, cela me semble être un p'tit coin tranquille de paradis avec des vues magnifiques sur le St-Laurent.
J'suis en train de rapailler des idées / infos sur le Web pour un p'tit voyage de vélo dans ce coin-là.
Je flirt avec l'idée de faire le tour de l'île! Sérieux, le coin de Vaudreuil Soulanges m'impressionne beaucoup! Les vues sur le ST-LO sont sublimes!
Qu'en pensez-vous? À ma place, qu'est-ce que vous iriez faire là-bas en tant que ''voyageur tranquille pas pressé en vélo''?